Hosszú- hosszú évekig tartott amíg megtanultam lelassulni, talán évtizedes történet ez. Életbevágó ez, ha a harmónia, az egyensúly a lételemed. A kézműveskedés, akár valami terápia folyamatosan segít ebben. Advent idején minden napom egy szelete a készülődésről szól. A készülődés hangolódást jelent kívül-belül. Idén az angyalka készítés kerített hatalmába. Az alkotás során minden berögzült mozdulat szeretettel teli. Több száz darab készült a kezeim közt, mert sokan kérték tőlem, sok készült ajándékba is. Nehéz neki ellenállni, talán mert jelentése van, kinek védelmezést, kinek szeretetet jelképez.
A nagy rohanásban nehéz megálljt parancsolni a feladatoknak, pedig fontos az időzítés: megfelelő időben kell félre tenni a munkát. A Szenteste előtti utolsó napokban csak a saját angyalkáimat készítem, a rendeléseket még arany vasárnap előtt teljesítem. Ekkor már a inkább a menüsor izgat, idén a fehércsokis isler készítés (a levendulás keksz már idő előtt elfogyott:-) a karácsonyi kocsonya főzése, vagy az ajándékok csomagolása.
Egy dologra nem tudtam nemet mondani, így az ünnep küszöbén, mégpedig amikor felhívtak a Kisalföld szerkesztőségéből hogy az egyik cikkhez, – Zöld karácsony címmel- az újrahasznosítás kapcsán, fotókat készíthessenek velem a műhelyemben, kávékapszulákkal való alkotás közben. Elismerésnek élem meg, kedves kis karácsonyi ajándék ez nekem. Örülök, ha felfigyelnek arra, amit csinálok, főleg ha az sokaknak tetszik is. Jó érzés fontos értékeket közvetíteni.
Szeretetteljes, áldott Karácsonyt kívánok!
Ha tetszett az írásom, oszd meg másokkal is!
