Ha valaki szeret alkotni az többnyire a konyhában is teret követel magának.
Nem véletlen tehát, hogy a táplálkozásban is látom kreatív lehetőségeket.
A kreativitás kifejezése, az öröm megélése mellett van még egy nagyon fontos pozitív hozadéka a főzésnek. Tulajdonképpen öko barát tevékenység! A készételek forgalmazásához rengeteg műanyag csomagolóanyagra van szükség, amely pillanatokon belül hulladékká válik. Ha rendszeresen élünk az ételrendelés – a valljuk be – kényelmes lehetőségével, rövid időn belül a szemét horrorisztikus mennyiségben áraszt el bennünket. Így ha magunk főzünk, nem csak egészségesebbek, gazdaságosak lehetünk, de a környezetünket is kíméljük. Erre valójában egyik barátnőm hívta fel a figyelmemet, amikor elmesélte, hogy rohanó életmódja mellet a legtöbbször csomagolt ételt rendel, így rengeteg – főként műanyag – hulladéka keletkezik, ami szerinte semmi ahhoz képest, amit én a főzés során „produkálok”. Hozzátette, legyek nagyon büszke magamra, mert ez környezetvédelemből egy jó nagy pirospont. Nagyon jólesett ez az észrevétel, de azért az ő becsületére is legyen mondva, nagyon lelkiismeretesen szelektálja a szemetet, és nem rég boldogan újságolta, hogy tanul főzni és egyre többet lepi meg a párját finom kis vacsikkal. Azt is hozzá kell tennem, nem lennék őszinte, ha azt mondanám, nálunk az étel mindig a saját konyhánkban készül, hiszen manapság nehéz kiegyensúlyozott napirendet kialakítani.
A főzés az otthonteremtés kiváló eszköze is. Természetesen nem véletlen hogy nálunk az étkezés nagy hangsúlyt kap, hiszen megvan a felvevő piac, főként a férfiak személyében. De nálunk a gyerekek is szeretnek enni és mi nők is, még ha sokszor be se valljuk. Klasszikus jelenség, amikor a szeretetünket éppen egy finom étel tálalásával mutatjuk ki egymásnak. Ugye ismerős a „A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út.” közmondás? Legutóbb nagyon megragadott, amit egy filmben hallottam „Ha jól akarsz főzni, mindig gondolj valakire, máskülönben maximum csak enni adhatsz!”
A mi tág családunkban kivétel nélkül minden nő briliánsan főz, a maga területén mindenki profi. Viszont ha akarnék, sem tudnék versenyezni sem a testvérem és sógonőim süteményeivel sem anyukám vagy keresztanyám sültjeivel sem nagymamáim könnybelábasztó fenséges főztjeivel, sem a mennyiséggel, amit képesek rövid idő alatt elővarázsolni. Hogy mi a magam területe a főzésben? Azt gondolom a kreativitás és a változatosság. Sok-sok év alatt a főzést – hogy ne legyen egyfajta robotmunka – kreatív játékká alakítottam, pozitívan megközelítve az étkezési korlátokat. Sajnos vagy nem, főzni akkor is kell, ha nincs hozzá kedvünk. Olyan dolgokat főzök, ami azért izgalmas mert színes, vagy szokatlan, mutatós, más kultúráké vagy éppen a emlékeztet valakire akit szeretek. Tehát a főzésbe mindig viszek egy kis játékosságot és persze szenvedélyt, érzelmet. pl.: akinek főzök, vagy „akitől” főzök, az olyan mintha velem lenne a konyhámban. A receptek között folyton az újdonságot keresem, kreatív nézőpontból szemlélődöm. Ha éppen alkotói válságban szenvedek, akkor hideg kaja van vagy lepasszolom a főzést, mert különben úgy is rossz vége lesz. Jobb esetben elsózott étel, de nem áll tőlem messze egy forrázás vagy az apróbb balesetekről ne is beszéljünk. Nem szabad erőltetni, ha valami nem megy.
Az hogy az étel legyen egészséges és változatos szintén vesszőparipám. Napjainkban sokan esnek kétségbe ételintolerancia esetén. Sanyargató, örömtelen, egysíkú és jó drága étrend követésére száműzik magukat. Én is éltem át ilyen pillanatokat (amelyek évezredeknek tűntek), de egyszer csak egy csavarral megváltozott minden, persze nem rögtön. Pozitív hozzáállással vége lehet a nélkülözésnek. Új ízeket fedezhetünk fel és egy kis ötleteléssel izgalmas világ tárul elénk. Mindezt anélkül, hogy gazdagítanánk a „mentes” készételek világpiacát. Rájöhetünk, hogy minden rossz dologban van valami jó.
Bevallom, rutinból egyáltalán nem szeretek főzni. Enni annál inkább! Igen, nekem az étel igazi örömforrás. Enni jó! Kezdetektől szokásommá vált a receptek gyűjtése, rendszerezésük, az ételekkel való kísérletezés, remekeim fotózása. Később a hozzá kapcsolódó történeteimet, emlékeimet is lejegyeztem. Például ezek a kapcsolódó tevékenységek is válhatnak remek hobbivá.
Kezdj el főzni,
mert feltölt szellemileg és lelkileg,
mert segít az önkifejezésben,
mert a saját főztünk finomabb,
mert egy jó hobbi,
mert környezettudatosabbá tesz,
mert jó vele örömet okozni,
mert egészséges,
mert kihívás!
Akár te is folytathatod a felsorolást, mit tennél hozzá?
Számomra a kapszula ékszerkészítés és a főzés is alkotó munka. Rengeteg a közös vonás. A kézműveskedésben is fontos hogy kedvvel csinálja az ember. Képtelen lennék gyártani nagy tételben az ékszereket. A műhelyemben a kávékapszulát, – akár a konyhámban az étel alapanyagot – alaposan megtisztítom; a keletkező szemetet összetakarítom; az egyéb hozzávalókat nagy gonddal kiválasztom; megvásárolom. Az ékszer színvariációit, akár a főzésnél az ízeket gondolatban elképzelem, ügyelek a harmóniára…. Folytassam? Ugye érzed a párhuzamot?
Hát nem csodálatos?
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
